Bódy Zsombor: 1945 Magyarországon. Törés és/vagy kontinuitás – narratívák nemzetközi összehasonlításban, vállalatok mikroléptékben. Pécs: Kronosz, 2024. 317. pp.
A kötet a magyar társadalom háborús átalakulásait vizsgálja vállalatok, szakemberek és munkahelyek történetén keresztül. A változások és a látványos politikai fordulatok közepette is megmaradó folytonosságok vizsgálatával a kötet az 1945-ös változás jelentőségéről szóló vitákat helyezi új megvilágításba. A kanonizált vagy kanonizációra igényt tartó narratívák elemzésén túl empirikus vizsgálódásai rámutatnak arra, hogy a háború nyomán bekövetkezett átalakulás nem egyszerűen a szimbolikus 1945-ös évben sűrűsödött össze. Ellentétben azzal, ahogy az ma a történeti emlékezetben gyakran megjelenik, ezek a változások sokkal inkább a munkahelyeken a hosszan elnyúló háborús évtizedben bontakoztak ki az 1930-as évek végétől hozzávetőleg 1950-ig. E változásokat nemzetközi összehasonlításban vizsgálva, a kötet a második világháború által okozott politikai és társadalmi átalakulásról, a demokrácia 1945-ös lehetőségéről, vagy éppen a háborút követő évek jellegéről, sőt a diktatúra kiépítéséről szóló viták eddigi vágányaihoz képest új utakat nyit meg.
A kötet megvásárolható a kiadó oldalán.
Lehotay Veronika: A Miskolci Ügyvédi Kamara első 100 éve. Miskolc, Borsod-Abaúj Zemplén Vármegyei Ügyvédi Kamara, 2023. 356. pp.
Az ügyvédi munka változásait kutató szerző monográfiája 100 év történetét öleli fel, a Miskolci Ügyvédi Kamara 1875-ös megalakulásától követően 1975-ig terjedt a kutatás. A kötet elsősorban arra fókuszál, miben változott az ügyvédi munka és az ügyvédi tevékenységek alakja száz év alatt, és milyen társadalmi-politikai környezet határozta meg az ügyvédi munkát egybefogó és szabályozó ügyvédi kamara történetét.
Valuch Tibor: Honnan hova? Társadalmi változások Magyarországon a késő kádárizmustól az illiberalizmusig közép-kelet-európai összehasonlításban. Pécs, Kronosz kiadó, 2024. 411. pp.
Valuch Tibor könyvében fontos elemzési szempont a munkaszervezet és a munkahelyek a változása a késő Kádár-korban és a rendszerváltozás időszakában. Többek között azt is vizsgálja ennek kapcsán, hogy mennyire volt sikeres a magyar társadalom alkalmazkodása a piaci viszonyokhoz, összehasonlítva a lengyel, a cseh és a szlovák társadalmi viszonyok változásaival. A kötet az 1980-as évektől napjainkig vizsgálja a társadalmi változások és a munka világának összefüggéseit, és olyan kérdéseket is vizsgálata középpontjába helyez, mint a szegénység és gazdagodás, a társadalmi státus, a társadalmi magatartásformák, vagy a túlélési és alkalmazkodási stratégiák változása.
A kötet megvásárolható a kiadó oldalán.
Mravik Patrik: Elbeszélt kádárizmusok. Filmkultúra és ideológia viszonya a korai Kádár-korszakban. Budapest, Korall Társadalomtörténeti Egyesület – HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2024. 268. pp.
Mravik Patrik doktori disszertációjából született monográfia kézirata számos ponton kapcsolódik a filmkészítéssel kapcsolatos munkafolyamatok és professziók történetéhez, így a kutatócsoport alapvető fókuszához. A kézirat a filmkészítés társadalmi gyakorlataival foglalkozik, egyrészt azokkal a munkafolyamatokkal, amelyek révén az egyes filmek megszületnek, másrészt azokkal, amelyek a megszülető filmek terjesztésére, kritikájára és fogyasztására vonatkoznak. Ezáltal számos, a filmkultúrában jelenlévő hivatást és ahhoz kapcsolódó tevékenységet értelmez, mint a filmrendező, a forgatókönyvíró, a dramaturg, a stúdióvezető, a filmkritikus vagy a moziüzemvezető. Az egyes fejezetek között olyan elemzések is találhatók, amelyek egyes hivatások – a forgatókönyvíró és a moziüzemvezető – jelentéstartalmának vagy önértelmezésének megváltozására is rákérdeznek. A filmkészítési gyakorlatokkal foglalkozó fejezetek mellett a három filmelemző fejezet is szorosan kapcsolódik a munka társadalomtörténetéhez. Új fejezet a munkásság és a munkásmozgalom világát ábrázoló filmek elemzése, emellett a munka társadalomtörténetével foglalkozik a paraszti világ átalakulását elemző fejezet is, amely többek között a szövetkezetek és a téeszelnökök működését, valamint a paraszti értékvilág és munkamegosztás percepcióinak változását vizsgálja. A megjelenés alatt álló kötet a korai Kádár-korszak filmkultúrájának társadalomtörténeti elemzését nyújtja elsősorban az ideológia és a film viszonyára fókuszálva. Egy olyan időszakot vizsgál tehát, amely eddig nem jelent meg hangsúlyosan sem a filmtörténeti, sem a Kádár-korszak kultúrájának társadalomtörtét vizsgáló munkákban. A fejezetek különböző történeti források elemzésén keresztül követik végig a filmek teljes útját az ötlet megszületésétől, formába öntésétől, a forgatókönyvek formálódásán át, a vásznon megjelenő alkotásokon keresztül egészen a forgalmazás, a filmkritika és fogyasztás dimenzióiig. A kötet nagy hangsúlyt helyez a filmkultúra területén létező munkafolyamatok és alkotói szerepek tartalmának és az azokkal kapcsolatos képzetek társadalomtörténeti értelmezésére. Ilyen módon megelevenedik a szövegben a rendező, a forgatókönyvíró, a dramaturg, a stúdióvezető, a filmkritikus vagy éppen a moziüzem-vezető alakja és tevékenysége. A szerző a könyv kiindulópontjaként szolgáló disszertációjáért 2024-ben elnyerte a Hajnal István Kör Benda Gyula díját.
Apor, Péter: Backyard Revolution: Mass Violence, Antisemitism, and the Populist State in Post–World War II Hungary. Ithaca: Cornell University Press, 2025. 336. pp.
A monográfia azt vizsgálja, hogy milyen viszony fedezhető fel a munkával és a munkavégzéssel kapcsolatos kulturális fogalmak és az erőszak között. A szerző korábbi, a témában született publikációihoz képest fontos változás, hogy a kézirat a munka és a lehetséges munkahelyek világából teszi érthetőbbé a második világháborút követő társadalmi konfliktusokat. A kötet érvelése szerint a második világháborút követő magyarországi tömeges erőszak közvetlenül értelmezhető a túlnyomórészben ipari és mezőgazdasági munkások munkához kötődő kulturális identitása, illetve a munkahellyel összefüggő társadalmi viszonyai alapján. A könyv két fő kérdést vizsgál. Először is, hogyan határozták meg a munkavégzéssel összefüggő identitások a társadalmi osztályozás rendjét és hogyan járultak ezek hozzá az ellenségképzés mechanizmusaihoz. Másodszor, hogyan teremtették meg a munkavégzés sajátos terei a kollektív erőszak során mobilizálható közösségeket. A kötet szerint a háború utáni időszak erőszakos tüntetései két élesen elkülönülő csoportra osztották a társadalmat: azokra, akik fizikai munkát végeztek, és azokra, akik nem. A tömegmegmozdulások során a munkások kifejezték az állam identitásáról alkotott elképzeléseiket, és tetteiket a fizikai munkán alapuló állam megteremtéséhez való hozzájárulásnak tekintették. A kötet azt hangsúlyozza, hogy a munka államáról alkotott „alsóbb” osztálybeli elképzelések sok szempontból összevethetőek voltak a háború utáni politikai elit, döntően a kommunista és a parasztpártok politikai elképzeléseivel. Rámutat arra, hogy részben a gazdasági szükségszerűség, részben pedig erkölcsi-ideológiai megfontolások által vezérelve az új kormányok a társadalmat a fizikai munka alapján különítették el, és átfogó politikát folytattak abból a célból, hogy a nem-munka (a hivatalos munkavégzésen kívüli munka) társadalmi területeit a fizikai munka területeivé alakítsák át.
Kisőrsi-Farkas Zsófia: Bicikliút a hóviharban. Ingázó nők a szocialista iparban. Budapest, Jaffa Kiadó, 2025. 216. pp.
A szerző disszertációjának jelentős átdolgozásával a kutatócsoport keretében 2024 júliusára elkészült kézirat 2025-ben jelent meg. Kisőrsi-Farkas Zsófia Bicikliút a hóviharban. Ingázó nők a szocialista iparban című, 2025-ben a Jaffa Kiadónál megjelent könyve egy Vas megyei paraszti családból származó nő, Jutka történetén keresztül mutatja be az államszocialista korszak társadalmi átalakulásait. A monográfia mikro-, mezo- és makroszintű elemzést kapcsol össze: a mindennapi ingázás élményeit, a helyi téeszek, gyárak, közlekedés és sajtó működését, valamint az országos diskurzusokat és politikai döntéseket. Jutka élete rávilágít arra, hogyan váltak parasztlányok egyik napról a másikra gyári munkássá, hogyan éltek a napi utazás terhei között, és miként alakították át életüket a panelházas városiasodás folyamatában. A könyv központi kérdései az ingázók társadalmi megítélésére, önképére, a paraszti értékek és szocialista normák összeegyeztetésére, valamint a nők munkahelyi kiszolgáltatottságára irányulnak. A kötet így a női munkatapasztalatokon keresztül világítja meg a szocialista korszak társadalomtörténetét.
Grexa Izabella: Csupa paradicsom az élet – Felügyelet és önfejűség egy 20. századi női élettörténetben. Budapest, Jaffa Kiadó, 2025. 231. pp.
Hogyan boldogultak a nők a magánéletben, a munkaerőpiacon vagy a rohamosan átalakuló városokban a Kádár-korban? Mennyire lehettek függetlenek, és mit jelentett a korszakban gyakran hangoztatott női emancipáció a napi gyakorlatban?
A kötetben az egykori állami gondozott Király Erzsébet élettörténetén keresztül láthatóvá válik a szocialista Magyarország nevelőszülői és gyermekvédelmi hálózatának intézményi rendszere és annak egyéni tapasztalata, a gyári munka napi gyakorlata, a vendéglátósok sajátos szubkultúrája, az átalakuló férfi-női viszonyok és párkapcsolatok, az évekig húzódó lakásmizéria, valamint a rendszerváltás kiábrándító és kijózanító élménye. Erzsébet véletlenül előkerült, jó stílusban és reflektíven megírt naplószerű bejegyzései, levelezéstöredékei a levéltári dokumentumokkal és sajtóanyagokkal kiegészítve kivételes lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy hétköznapi, személyes történet női nézőpontból, széles társadalomtörténeti értelmezésbe helyezve rajzolja ki a közelmúlt társadalmi valóságát.
Bódy Zsombor: Vörös szakemberek? Politikai hatalom és szaktudás a második világháború utáni évtizedekben Magyarországon. Budapest, Jaffa Kiadó, 2025. (megjelenés alatt)
Bódy Zsombor kötete az államszocializmus egyik kulcskérdését elemzi: hogyan alakult a technokrata elit és a politikai hatalom viszonya. A szerző amellett érvel, hogy a pártállami rendszer nem egyszerűen kiszorította a korábbi szakembereket, hanem intézményes pályákat és karrierutakat kínált számukra, sőt „modernizációs projektjeinek” zálogaként támaszkodott rájuk. Részletes esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy a technológiai rendszerek működtetéséhez nélkülözhetetlen szaktudás mozgásteret biztosított a szakembereknek, akik intézményeket alapítottak, kutatás-fejlesztési programokat vezettek, és aktívan formálták a gazdasági-társadalmi átalakulást. A kötet újdonsága, hogy a technokratákat nem a politikai hatalom alárendeltjeiként, hanem a rendszer alakítóiként ábrázolja. Rámutat, hogy a pártállam nem radikális törést, hanem sajátos technokrata intézményrendszer kialakulását hozta, amely a tervgazdálkodás és a modernizáció működésének alapfeltétele lett.