Kimmel Máté a magyar tanyákra jellemző munkakultúrával foglalkozik. Ez a különleges megtelepedési forma a mezőgazdasági munkának egy sajátos formáját hozta létre Magyarországon, amelynek eredői legalább a 18. századig visszavezethetők. A kutatás a családi gazdaságokra és a „háztájira” koncentrál, dél-alföldi környezetben. Emellett a sajátos mezőgazdasági munkakultúra hosszú időben történő, kontinuitásra fókuszáló vizsgálatára törekszik.
Az államszocialista időszak munkaszervezését a korábbi munkakultúrák örökségei is alakították, amelyek részben meghatározták az 1989 utáni átalakulás folyamatait is. A jelenlegi kutatás ezért a Homokhátság déli területeire jellemző kulturális és életvitelbeli sajátosságok meghatározásával kezdődik. Ezeket alapvetően a földrajzi-környezeti sajátosságok, illetve az ahhoz alkalmazkodó korábbi agrárgazdálkodási módok alakították ki, és megváltozott formában a diktatúra évtizedeiben is tovább éltek.
A kutatás fontos résztémája a családi gazdaságokra jellemző munkakultúra és a szakszövetkezet közötti összefüggés. A szakszövetkezeti formát ugyanis éppen azok a táji sajátosságok hívták életre, amelyek a tanyasi munkakultúra kialakulásáért is felelősek. Mindez meghatározta a rendszerváltozás regionális folyamatait is. A magyar tanyarendszer európai példákkal történő összehasonlításával már az 1920-as és 30-as évek kutatói is kísérleteztek, az itteni munkakultúra tehát nemzetközi kontextusban is elemezhető. A sokszor hiányos települési és felsőbb tanácsi iratanyag mellett a kutatás az egyéni és családi történetekre épít.
Kulcsszavak: tanya, mezőgazdaság, szövetkezet, Homokhátság