Tarnai Eszter vagyok, az ELTE BTK Modernkori Magyarország Doktori Programjának harmadéves hallgatója, disszertációmat magyarországi közellátási krízishelyzetekről írom a második világháborútól 1957-ig, vagyis a beszolgáltatási rendszer bevezetésétől megszűnéséig.
A kutatócsoportban a 43. számú Állami Építőipari Vállalat (1948–1992) dolgozóit, elsősorban munkásait fogom vizsgálni, akikre először egy tematikus sétára való felkészülés közben figyeltem fel – a cég sokat formált Budapest városképén, hiszen a főváros több nagy lakótelepének felépítése fűződik a nevéhez. Számos, változatos szociokulturális háttérrel rendelkező munkás fordult meg a cégnél, legyenek azok szakmunkások, betanított munkások vagy segédmunkások. A vizsgálat során a munkahelyi kultúrát, az építőiparban is megjelenő generációváltási mintákat, a motiváció és az ösztönzés kérdését, az érdekérvényesítés 1956 előtti és utáni lehetőségeit, és a munkahelyhez kötődő közösségi (pl. üzemi étkezés) és szabadidős tevékenységeket (sport, munkásszínjátszás stb.) szeretném vizsgálni. Forrásbázisom levéltári dokumentumokon, illetve interjúkon, sajtócikkeken alapul, valamit a vállalat, illetve a dolgozók által készített fotókat foglalja magában.
Kulcsszavak: építőipari munkások, munkahelyi kultúra, generációváltás, érdekérvényesítés, szabadidő